2017. június 1., csütörtök

77 kicsi küldetés a vakáció 77 napjára



Lassan visszafelé számoljuk a napokat, mindjárt itt a tanév vége.
Bármilyen is lesz a bizonyítvány, valami boldog-cinkos elégedettség suhan át ilyenkor csemetén, szülőn és pedagóguson egyaránt.
Már a nyarat tervezgetjük, izgalommal meséljük egymásnak, hová utazunk, mi mindent fogunk csinálni, milyen "challenge"-eket fogunk teljesíteni.

Mai bejegyzésemben 77 kicsi küldetést ajánlok nektek a vakáció 77 napjára.
Az ötleteket "A napfény illata" és az "Okosdoboz" oldaláról merítettem.
Kívánok nektek élményekkel teli nyarat és sikeres küldetés-teljesítést!


  1. Másszatok fára!
  2. Írjátok le 5 könyv címét! Tegyétek betűrendbe őket!
  3. Gyűjtsetek kavicsokat!
  4. Játék: Barchoba
  5. Rajzoljatok arcokat homokba!
  6. Hány lába van 6 gólyának, 3 póknak, 4 katicának?
  7. Készítsetek fagyit otthon!
  8. Teregessetek közösen ruhát!
  9. Gyűjtsetek 10 szót, ami így kezdődik: li-
  10. Mossátok le együtt a kocsit, közben vizeskedjetek!
  11. Fújjatok óriásbuborékot!
  12. Zsonglőrködjetek 2 labdával, vagy összegyűrt zoknival!
  13. Keressétek meg az Ablak Zsiráfban, mit jelent: selyemhernyó
  14. Aszfaltkrétával rajzoljátok körbe az árnyékotokat!
  15. Építsetek homokvárat a strandon, játszótéren!
  16. Keressetek a térképen, földgömbön 5 szigetet!
  17. Nézzétek meg a naplementét, számoljatok csillagokat!
  18. Játék: Memória
  19. Bicajozzatok, rollerozzatok, görkorizzatok!
  20. Szógyűjtés: mit csinál az orvos?
  21. Menjetek közösen könyvtárba, válasszatok együtt könyveket!
  22. Olvassatok el 3 viccet, meséld el emlékezetből!
  23. Menjetek piacra, jó móka!
  24. Hajtogassatok papírcsónakot,, bocsássátok vízre!
  25. Táncoljatok reggel a konyhában, este a teraszon!
  26. Színezzetek mandalát!
  27. Nézzétek a felhőket és találjátok ki, mit formáznak!
  28. Másolj le és tanulj meg egy nyelvtörőt!
  29. Csatázzatok vízibombával!
  30. Bújjátok a térképet! Keress 5 folyót Magyarországon!
  31. Tollasozzatok, próbáljátok ki az ördögbotot!
  32. Süssetek pizzát!
  33. Játék: Puzzle
  34. Készítsetek mályvarózsatündért!
  35. Öntsetek tengeri herkentyűket gipszből!
  36. Olvass el egy mesét, írj hozzá 5 kérdést!
  37. Készítsetek fesztiválkarkötőket!
  38. Fessetek vízzel az aszfaltra!
  39. Rendezzetek otthoni strandot a fürdőszobában!
  40. Reggel rajzold le, amit álmodtál!
  41. Készítsetek pufifestéket!
  42. Válasszatok egy társasjátékot!
  43. Gumizzatok!Kutassatok régi játékok után!
  44. Hipi-hopi házilag
  45. Nyársaljatok, süssetek pillecukrot!
  46. Játék: Sakk, Malom
  47. Játsszatok ország-várost!
  48. Kössetek virágkoszorút!
  49. Dobáljatok babzsákot!
  50. Írj szóláncot, első szó: vakáció
  51. Játsszatok éjszakai akadályversenyt a kertben! Elő az elemlámpákkal!
  52. Majszoljatok dinnyét!
  53. Játék: Akasztófa (szókitalálós)
  54. Készítsetek limonádét, próbáljatok ki új recepteket!
  55. Karckép házilag
  56. Alkossatok szavakat az alábbi betűkből: b, k, r, t, a, é
  57. Hajtogassatok legyezőt!
  58. Hintázzatok, pörögjetek!
  59. Tervezzetek, rajzoljatok kutyasétáltató gépet!
  60. Amőbázzatok!
  61. Gyűjts ó-ra végződő szavakat!
  62. Kísérletezzetek táncoló cseppekkel!
  63. Készítsetek kőgyurmát!
  64. Olvass el egy történetet, meséld el, miről szólt!
  65. Játsszatok tapsolós játékot, tanuljátok meg a "cup song"-ot!
  66. Készítsetek hangszereket, aztán megalakulhat a családi zenekar!
  67. Folytasd a sort: A Á 1, B C 2...
  68. Körmöcskézzetek!
  69. Tulipánból paprika
  70. Játék: Ugróiskola
  71. Tartsatok zöldségnapot, jöhetnek a zöldséges alkotások
  72. Játsszatok gombokkal!
  73. Mit csinálsz a szünidőben, gyűjts 10 igét!
  74. Próbáld ki, milyen csinálni a semmit, tudod, mint Micimackó…!  



2017. május 18., csütörtök

Három, kettő, egy...vége. Vége?

Lassan május vége felé közeledünk, lehet számolni a napokat!
Most már az időjárás is végképp tudatja velünk, mindjárt itt a nyár!
Már a gondolatába is beleborzonganak a csemeték, hogy tényleg itt a tanév vége.
És valljuk be őszintén, bennünket szülőket, pedagógusokat is legalább ilyen jó érzéssel tölt el ez a felismerés.
Az utolsó nagy hajrá, szokták ilyenkor mondani tanárok, anyák-apák egyaránt.
Na, itt meg is állhatunk egy percre.
Adott egy gyermek, aki egész tanévben végezte a dolgát.
Vagy éppen nem végezte.
Letolta a 180 napot  valahogy (nagyjából ennyi szokott lenni).
Egy biztos. Az mindenképpen kiderült, hogyan is végezte ő a dolgát.
Ha ezt érdemjegyekben akarjuk meghatározni, az is megoldható.
Éppen ezek függvényében nem értem, miért most kell még mindenből témazárót írni, pánikszerűen feleltetni a jobb jegyért.
Úgy gondolom, egy tanítványait ismerő pedagógus számára nem május végén derül ki, mit is tud az a gyermek,milyen jegyet is kéne neki adni.

Elfáradtunk már mindnyájan.....
Elfáradt a gyermek, a pedagógus, a szülő.

Rendkívül szimpatikus írásra bukkantam a Szülő 2.0 oldalán, Év végi fáradtság címmel, maximálisan osztom az itt felbukkanó gondolatokat.
Miért kell a túlélésre játszani?
Miért ne lehetne ezt az egy hónapot is emlékezetessé, élvezetessé tenni.?
A bejegyzés szerzője szerint nézőpontváltás kérdése az egész, közös megoldásokat kell keresni.
Íme néhány értékes gondolat a cikkből:


  • Legfontosabb talán szembenézni, hogy sem mi, sem a gyerekeink, de a pedagógusok sem tökéletesek. Ez csak közhely, frázis, amit megvalósítani és őszintén megvalósítani a legkevésbé sem egyszerű. 
  • Beszélni arról, milyen nehézségeket hozott ez az év, miért fáradtak el a gyerekek, mi és a tanáraik. Kiülni a közeli játszótérre az osztállyal, próbálni feltölteni együtt a feltölthetetlent. Mindannyiunknak elengedni elvárásaink egy részét és megpróbálni elfelejteni sérelmeinket.
  • Az utolsó hónapra, nem mumusként, végső csapásként nézni, hanem úgy, hogy most indítjuk a nyarat, megint egy új időszámítás kezdődött, amiben végre többet lehetünk a szabadban, tovább van világos és benne van a levegőben a vakáció szele is. Először tudatosan nézőpontot váltani. Átrendezni mind gondolatainkat, mind érzelmeinket.
  • Lezárni ezt a tanévet. A május-június (és nem csak a bizonyítványosztás) nyugodtan szólhat a befejezésről. Annak áttekintéséről, amit az évben együtt létrehoztunk. Amiben változtunk, fejlődtünk, mint közösség. Amit megteremtettünk – legyen szó az osztályban megjelent új dekorációkról, az év során megtartott bemutatóinkról. Amit megtanultunk, amiben fejlődtünk. Gyerekek, tanárok, szülők.


  • A folyamatnak a formát az iskolában a pedagógus, otthon a szülő választhatja nem elfelejtkezve a kötelező, tantervben bevállalt lezárásokról, de nem is keresve már az új kihívásokat. Kevesebb elvárással. Például egy újabb év végi záróműsor vagy versmondógála gondolatának elengedésével.
  • Ráhangolódni a vakációra kíváncsi várakozással, nem gyötrelmes elviseléssel, kibírással. A szeptemberi beszámolók helyett már most beszélni nyári terveinkről, legyenek azok bármilyen aprók.
  • Izgalommal várni az utolsó hetek külsős programjait, a bemutatókat.
  • Foglalkozni a két hónapos elválással. Együtt kitalálni, hogyan tudjuk majd jövőre minél tovább megőrizni a vakáció emlékeit. (Legyen tanár, kisdiák vagy éppen szülő.) Megbeszélni, hogyan kell naplót írni vagy fotózni a nyarat, hogy minél több emlékünk maradjon a napsütésből, a szabadságból. Akár feladatlapokat vagy sablonokat tervezni, amiben ezt játékos formában is megtehetik a gyerekek.
  • Mesélni arról – szülőnek, pedagógusnak egyaránt – neki mik a tervei, vágyai, céljai a nyáron.
  • A tízből egy hónap a lezárás mellett a vakációtervezésről is szólhat.

  • Szülőként sem kell mást tenni, mint ugyanezt a ráhangolódást, nézőpontváltást megvalósítani. (Szülői feladatként is értelmezhető és persze a szülőséggel járó önfejlesztés egy lehetőségeként is ismét, de ezt rábízom az olvasóra.) Reggelente saját magunkat ráhangolni erre az új időszakra, a nyárra, a világosban ébredésre, a napsütés illatára az erkélyen. Így már könnyebb lesz reggel úgy ébreszteni, hogy mosolyogva azt kérdezzük: Mivel tudom a mai napodat még szebbé, vidámabbá tenni?
Napsütéses szép napot mindenkinek!

2017. április 20., csütörtök

Egyedül nem megy....

Kigondoltam, miről fogok ma írni, s azonnal ez a dallam ugrott be.

"Egyedül nem megy..."

Sándor Pál: Ripacsok c. filmjében Garas Dezső és Kern András nagyszerű kettőséhez kötődik e dal.


S hogy jön ez a mai gondolatomhoz?

Természetesen csemeténk van szem előtt, s az a sok kis ember, akikkel nap mint nap osztozik örömben, bánatban, sikerben, kudarcban.
Végig gondoltátok már, mi mindennel kell megküzdenie, míg mi azt gondoljuk, minden rendben?
Reggeltől délutánig egymást érik az élmények, érzések, mire mi találkozunk vele, ő már egyedül küzdött meg egy csomó mindennel.
Egy kedves, odaadó tanító néni, egy empatikus, türelmes tanár sokat segíthet ilyen helyzetekben, de lássuk be, egyre kevesebb ilyet találunk.
Nem is őket hibáztatom, hiszen pályaválasztásuknál gondolom szerepet játszott a gyerekek iránt érzett szeretetük.

Egyszerűen nincs idő semmire, nincs idő élni, nincs idő érezni, nincs idő beszélgetni, haladni kell...

A szülők "építik" otthon gyermeküket, próbálják a délelőtt leomlott várat újraépíteni.
Folyamatosan keresik a lehetőséget, a megoldást, hogy csemetéjüknek a legjobb legyen.
Külön tanárok, pszichológusok, módszertani oktatók, edzők "kúsznak" be a gyermek életébe, de mintha mindenki egy külön kis világot jelentene számára.

Az én pedagógiámban él egy csapat, amely azért alakult, hogy minden jól menjen.
A csapat tagjai együtt szorgoskodnak, hogy csemeténknek jobb legyen.
Összedolgoznak, érintkeznek, beszélgetnek, hiszen mindnyájan ugyanazért a gyerekért dolgoznak.

" Ez egyelőre nem megy és én sejtem az okát,
Még nem értik a titkos belső filozófiát"

Az én pedagógiámban minden nap, minden óra, minden perc tartogathat sikert és örömet.
Ha együtt dolgozunk a gyerekekért, ezt ő is fogja érezni, a sok különórát, magántanárt, foglalkozást nem nyűgnek, hanem egy egységes megismerési folyamatnak tekinti majd, ami őt segíti abban, hogy
a világot érdekes, élhető helynek tekintse, amelyben boldogan és biztonsággal tud élni.

" Hogy együtt tudjunk mulatni, tudnivaló ez,
csak ennyit kell, hogy megjegyezz:
               Egyedül nem megy.."



2017. március 28., kedd

Könyvek, kétségek, kérdések és élmények

Néha azon kapom magam, vannak emberek, akikkel még sohasem találkoztam, de egy első telefonbeszélgetés, egy remek blogbejegyzés kapcsán úgy érzem, mindig is ismertük egymást.
Egyet gondolunk, egyformán érzünk, ugyanazt tartjuk fontosnak.
Bizonyára nektek is ismerős az érzés.


Engedjétek meg, Kedves Olvasóim, hogy a mai bejegyzésemben megosszak veletek egy írást, amely egy olyan ember tollából született, aki a fent említett "táborba" tartozik.

Ő Kazal Kolos, a Varázsbetű programcsalád megálmodója, az örömteli olvasás nagykövete.
10 ötletet ad ahhoz, hogyan tudod csemetéd olvasási képességeit fejleszteni, bár én azt gondolom, ezen túl abban is segít, hogyan tudod felkelteni gyermeked érdeklődését a könyvek iránt, hogyan lehet az ő életének  is elengedhetetlen része az olvasás.

Sok barátot, ismerőst hallok panaszkodni, csemetéje nem olvas, bárhogy is próbálja őt erre rávenni.
Amikor az én lányaim ezt "nagyüzemben" kezdték művelni, valahogy átértékelődtek a dolgok.
Már nem volt olyan fontos a telefon, a tévé, a számítógép, egyszerűen megismerték azt az élményt, amit egy jó könyv nyújthat.
Az esti program az olvasás lett, buszon, metrón, iskolai szünetekben is előkerültek a könyvek.
Beiratkoztak a könyvtárba, azóta ez is egy program lett az életükben.
Ha új könyvet vásárolunk, nagyobb lányom alig tud betelni az illatával, a kimunkált, szép borítóval.
Ha a kisebb kedvenc írónőjének új kötete jelenik meg, előtte hetekkel izgatottan várja a "nagy durranást".
Nagy fiam kezében ritkábban látunk könyvet, ő a digitális felületet díjazza, a neten olvas.

Hogy hol kezdődött minden?
Igazából nem tudom.
Az biztos, hogy sok mesét olvastunk, még többet játszottunk, beszélgettünk, s  a mi kezünkben is mindig láttak könyvet.



Íme hát az írás, ami Kazal Kolos tollából született, s ami remélem minden kedves szülőtársamnak segítségére lesz.
A bejegyzést teljes tartalmában az alábbi linken olvashatjátok:


Olvasmányélményekkel teli szép napot mindenkinek!



2017. március 21., kedd

Gondolatok egy koncert után

Péntek este Caramel koncerten voltunk a barátaimmal.
Imádom Caramelt, a maga egyszerűségével, tiszta szívűségével, csodálatos hangjával.
Nekem már az is elég, ha elkezd "hümmögni", azonnal megindít az emberben valamit.
Kis koncert volt, egy Pest-megyei település művelődési házában.
Éppen emiatt egy közvetlen hangulatú, családias esemény részese lehettem.



Rendkívüli módon fogta meg közönségét "hősünk", sokat mesélt magáról, a múltjáról, a családjáról, a gyökereiről. Mindezt sok-sok poénnal, mégis tele érzelmekkel.
Elgondolkodtam a koncert után.
Itt van ez a remek fiatalember, sok ezren szeretik őt, mert ő egy szerethető ember.
Egyszerű, tiszta érzelmekkel, mesterkéltségnek még csak nyomát sem látjuk.
Tud és mer beszélni az érzéseiről, felvállalja mindazt, amin keresztülment.
Őszinte mosolya mögött semmi hátsó szándék.
Családjáról, barátairól elérzékenyülve mesél, látjuk, ők a legfontosabbak az életében.
Céltudatos, de ugyanakkor tele van alázattal.
Tudja mit minek köszönhet, tudja, a sok munka meghozza gyümölcsét.



S hogy miért írok most minderről?
Én őszintém szeretném, ha gyermekeimből is ilyen felnőtt válna.
Ha túl a családi köteléken, minden más közösségben is megkapnák azt, ami ehhez hozzásegíti őket.
Ha a suliban nem feltétlenül a folyamatos jó teljesítmény számítana csak, ha az ember kerülne előtérbe, és nem egy statisztikai adat. ha tanárnak, diáknak egyaránt esélye lenne arra, hogy igazán megismerjék egymást, egymás értékeit és erősségeit, mint ahogy mi most megismertük Caramelt röpke másfél óra alatt.
Ekkor talán több mosolygós csemetét és felnőttet látnánk, akik ki vannak békülve önmagukkal és a körülöttük lévő világgal.



Megindító zenével teli szép napot mindenkinek!
Egy személyes kedvencem:


2017. március 7., kedd

Mit büntessünk? Mit tanítsunk?

Nem értem én ezt.
Valami nagyon nincs rendben.
Könnybe lábadt szemmel mesélte hetedikes lányom a történetet, miszerint két osztályfőnökit kapott aznap. Az egyébként tisztelettudó, udvarias,csendes gyermek.



?????????
Kiderült, az elsőt azzal érdemelte ki, hogy földrajz órán rápillantott a telefonjára, ugyanis aznap jelent meg kedvenc írónőjének legújabb könyve, aminek még senki nem tudta, mi lesz a címe, s nem bírta ki.
Amúgy sosem tesz ilyet, tudja, az órán nem telefonozunk, nem az a tipikus "kocka gyerek".
Amúgy a földrajz órán ez simán kivitelezhető, mert nem igazán bővelkedik izgalmas és érdekes pillanatokban.
A másodikat azért kapta, mert összegyűlt az "osztálytükrökből" 5 bejegyzése, és hát mit érdemel az a bűnös???

Egyébként "zseniális intézményről" beszélünk, gyakorlatilag nem kis túlzással, ha ceruzát kérsz a padtársadtól, vagy felteszel neki egy kérdést és ő válaszol, már kaphatsz is egy bejegyzést.
Vannak gyerekek, akik egy órán kettőt-hármat is begyűjtenek.

Értem én, hogy ezek a mai gyerekek...
Azt is értem, hogy szabályok, keretek kellenek...
Azt is értem, hogy 30 gyereket össze kell tartani, fegyelmezni kell...

De úgy gondolom, a fegyelmezési eljárások és büntetések egyre nagyobb felhozatala helyett előremutatóbb lenne, ha a minőségi tanórákra koncentrálnánk, ha a csemeték korához, érdeklődéséhez, kitágult világához igazodva új dolgokat, új módszereket, új megoldásokat találnánk ki, ha nem fentről néznénk le rájuk, hanem a közös munkában partnerként kezelnénk őket, ha arra buzdítjuk őket, mondják el véleményüket, akkor azt meg is hallgatjuk, és nem minősítjük azt.

Végül a két figyelmeztetésből egy lett, köszönve ezt osztályfőnökünknek, akinek még fontos a gyerekek lelke, aki tényleg meghallgatja őket és kiáll mellettük.


Ja, és mindez történt azért, mert ha két osztályfőnökid van egy hónapban, már csak hármas lehet a magatartásod???? ( a mi időnkben hármas magatartást az kapott, aki felborította a tanári asztalt).
És ha egyszer is hármas a magatartásod, év végén már nem lehetsz ötös.
Mindez hetedik év végén, amikor a felvételi már erősen bejátszik.

Elnézést kérek, ha bárkit megbántottam, de ez kikívánkozott belőlem, s remélem nem csak engem késztetett arra, hogy elgondolkodjak.....

Töprengésekkel teli szép napot mindenkinek!

2017. február 23., csütörtök

Felvételi félelmek és furcsaságokok

Benne vagyunk a felvételi mizéria kellős közepében, túl az írásbelin, de még mindenek előtt.
Most derül ki, kit hívnak be szóbelizni.


Meglepődve látom, a mérce, ami jelen esetben a ponthatár, egyre magasabbra kerül.
Ami három-négy éve elég volt egy jó gimibe (és itt nem elit gimiről beszélek), az most kevés.
Aki most 70 pont körüli írásbelit írt, és viszi az 50! pontot az osztályzatokból (ami full ötösöket jelent), annak talán van esélye.
Mindezek mellett az országos átlag jóval ez alatt van.
Oké, oké, nem kell mindenkinek gimibe menni, de hát az sem jut be , aki ezt szeretné.
Elég, ha az írásbeli nem úgy alakul, ahogy remélte, és már szóbelizni sem hívják be, holott a suliban látszólag nincs gondja, jól tanul, négyest, ötöst kap mindenből.



Nem jól van ez így.
Nagy a súlya az írásbeli megmérettetésnek, és a gyerekek nincsenek az effajta vizsgahelyzethez hozzászokva.

Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne ezen segíteni?
Az látszik, nem feltétlenül a tárgyi tudással van baj, de hát hogyan teremtsünk "stresszhelyzetet" mi szülők, pedagógusok?
Szóbeli feleletre a suliban jó ha évente kétszer kerül sor csemeténként.
Nyelvvizsga ebben a korban megint nem túl gyakori.
A sport hál' istennek sok gyerek életében szerepet játszik, de versenyre sem megy mindenki.
Zenét is egyre többen tanulnak, de ott is csak félévente vizsgáznak.
Ha egy csemete mindezt együtt gyakorolja, már szert tehet némi gyakorlatra e téren.
A többieknek marad a pillanatnyi helyzet, lelkiállapot, és bíznak, jól sikerül minden.
Nekünk meg marad az izgalom, rendben lesznek a dolgok, bekerül csemeténk az áhított suliba.



Nem jól van ez így.
Vagy engedjük el az egészet, és ne görcsöljünk?
Bízzunk benne, hogy csemeténk megtalálja helyét és boldog középiskolás évek elé néz?
Hogy bármilyen felvételit is ír, kiegyensúlyozott, érzelmi biztonságban eltelt évek után új barátokra lel, rajta múlik, milyen kihívásoknak, milyen elvárásoknak tesz eleget, megtalálja-e azt a két tanárt (és nem kell több), akire emberként és pedagógusként is felnéz, tud-e minden nap elmesélni egy értékes pillanatot, tudja-e látni humorosan az élet nagy dolgait, képes lesz-e építeni a saját, egyedi, értékekkel teli személyiségét.



Azt gondolom,számomra, szülőként, pedagógusként is ez a járhatóbb út, én ezt választom.
S mindenkinek , aki még kételkedik azt tanácsolom, üljön le egy jó csésze kávé mellé, gondolja át, mi a fontos, hová-mire is nyer "felvételt"csemeténk, merre is van az "előre"?

Élményekkel teli szép napot mindenkinek!