Beszédes játékok, beszédes trükkök

Hatodik-hetedik osztályban valami történik a gyerekekkel. Az addigi kis társaság, akiket ötödikben imádtak a tanárok, nem beszélve alsó tagozatos tündöklésükről, elviselhetetlen ki szörnyeteg-tömeggé alakul. Nagyon szimpatikus volt igazgató nénink megjegyzése, dacolva sokszor kollégáival, kijelentette, semmi mást nem kell ezekkel a gyerekekkel csinálni, csak beszélgetni kell velük. És sokszor pont erre nem jut idő.

Ma olyan ötleteket és játékokat ajánlok nektek, megyek a beszédhez, a beszélgetéshez kötődnek.
Fontosnak tartom, hogy csemeténk kicsi korától kezdve figyeljünk ezekre és alkalmazzuk őket!

Segítségül hívtam Ute Glaser: Trükkláda szülőknek című könyvét, mely a szerző személyes tapasztalataira épül, és hihetetlenül jó kis olvasmány.
S persze mazsoláztam nektek a Képességszövő játékaiból, amik megszínesítik mindennapjainkat.

Íme néhány trükk, melyek könnyebbé és boldogabbá teszik a család mindennapjait, néhány apróság, ami segíthet a kicsik és nagyok közti párbeszédet jó irányba terelni.

• Kerüljük a tagadást, avagy búcsú a „nem”-től

Sokszor nem azt fogalmazzuk meg szülőként, amit csemeténknek tennie kell, hanem azt, amit nem szabad. Ha azt mondjuk „Ne nyúlj a frissen festett falhoz!”, tuti hozzányúl. Helyette a „A frissen festett falat csak nézni szabad!” sokkal hatásosabb.

• Világos beszéd, avagy pontosan mondjuk meg, mit tegyen 

A világos beszéd nagy segítség a csemetének, így tudni fogja, mit tegyen és mit nem. A „Tedd le a lábad!” érthetőbb számára, mint az „Ülj nyugodtan!”

• Kedves szavak, avagy a kimondott szó a lélekre hat 

A „Te anyaszomorító!” vagy „Mi van, ez sem megy?”, lássuk be, senkiben nem kelt jó érzést. A „Próbáld meg még egyszer!” vagy „De klasszul csináltad!” sokkal ösztönzőbben hat.

• Legyünk őszinték, avagy csak a legvégső esetben szabad füllenteni 

Ne majszoljunk dugicsokit, miközben a csemeténknek nem engedjük meg! Valljuk be őszintén: „Megkívántam, kérsz te is egy kicsit?”

• Hangsúly és arc, avagy mindig támasszuk alá a mondanivalót 

A „Hogy vagy?” kérdésre adott „Minden rendben!” válasz mögött sokszor érezzük, a másik tekintete, hangja nem ezt sugallja. Csemeténket megnyugtatja, ha látja, azt mondjuk, amit gondolunk. Ha barátságosan mosolyogva közöljük „Nem tetszik, amit csinálsz!”, nem lesz hatásos.

• Valódi kérdés, avagy a felszólítást ne kérdésként tálaljuk 

A „Kinyitod az ajtót?” helyett határozott „Nyisd ki az ajtót, légy szíves!” jobban működik, az előbbire könnyen mondhat csemeténk nemet.

• A gyerek mindent meghall, jobban fülel, mint gondolnánk 

Melyik szó árt? Melyik használ? A szülő felelőssége, hogy mit beszél a csemeték hallótávolságán belül.

• Tudassuk, mi történik, avagy csemeténk nem bútordarab 

A gyermek sokszor még csak nem is sejti, hogy a felnőtt miben sántikál. Tetteinket mindig kísérjük szavakkal! „Várj, felemellek!” „Segítek bekötni a cipőd!”

• Megnevezni a dolgokat, ez megnyugtató természetességet sugall 

Aminek neve van, arról lehet beszélni. A fellépés előtti furcsa érzést lámpaláznak hívják, a szokatlan éjszakai hang a bagolytól ered.

• Magyarázzuk el mindent, a „mert” belátóvá tesz és tanít 

A gyermek, aki gyakran észreveszi, hogy szülei érvelései nem állják meg a helyüket, egy idő után nem fog hinni nekik. A „Ne igyál túl sok alkoholt, mert esetleg rászoksz!” figyelmeztetést egy vállrándítással intézi majd el.

• Óvatosan a szidással, avagy gondoljuk meg, mit mondunk másoknak a gyerekről 

A „Felesleges új edzőcipőt venni a gyereknek, úgyis reménytelen eset!” kijelentés tehetetlenséget, szégyent, dühöt ébreszt. Ha egy harmadik személynek beszélünk csemeténkről, csak olyankor tegyük, ha nincs hallótávolságon belül. A szavak ártani is tudnak.

• Kerüljük a megbélyegzést, a skatulyából nehéz kikeveredni 

Ha egy kislány sokszor hallja, hogy egy hisztérika, előbb-utóbb az is lesz, ha „királykisasszonyozzák”, kényeskedni kezd.

És íme a játékok:

• Ábécés utazás

Tombol a nyár, sokan útra kelnek. Ebben a csalafinta játékban betűrendben találjuk ki, hová is utazunk, és mit fogunk ott csinálni. Hogy meddig haladtok, rátok van bízva. De játszhatjátok úgy is, hogy megállítjátok valahol az ábécét (mint az Ország-városban), egy percetek van a gondolkodásra, és vagy letoltok egy 10-es meccset, vagy zálogot adtok és váltotok ki. Például:

Aggtelekre megyünk aranyat ásni,

Ázsiába ábrándozni,

Békéscsabára borsos kolbászt enni,

Cinkotára citerázni,

Csopakra csobbanni...

• Fekete-fehér, igen-nem

Régi klasszikus. Bevethető, mikor egymással beszélgetünk. Kíváncsian érdeklődünk, vagy csak elmeséljük, mi történt velünk. a spontán beszélgetést megcsavarja, ha a tiltott szavakat kerülnünk kell.

• Mesék háborúja

Játszhatjuk ketten, de akár két csapatban is. Egyikünk elkezd egy történetet, majd hirtelen abbahagyja valahol. A másiknak úgy kell folytatnia, hogy eltérítse a történet fonalát, "de" kezdettel, majd ő is abbahagyja valahol. A kezdő játékos megpróbálja visszaterelni a történetet az eredeti medrébe, a második játékos megint eltéríti, mire az első újra "feléleszti". Koncentrációt, kreatív gondolkodást igénylő igen remek játék.

Beszédes szép napot mindenkinek!