Szülőkuckó

 Pár hete megfogalmazódott bennem a gondolat, csináljunk egy beszélgetős estet, ahol megosztjuk élményeinket és érzéseinket, örömünket és bosszúságunkat csemetéinkkel és persze a sulival kapcsolatban.
Amire nem jut idő reggel iskolába menet, mert mindenkinek csak egy pár perce van.
Amit szívesen megosztanánk egymással, de nincs rá hely és idő.

Tegnap este találkoztunk először.
Dőlt belőlünk a szó.
És ahogy sejtettem, végigsöpörtek a kis szobán az érzések.
Csemetéjüket féltő, óvó anyukákkal beszélgettem, akik bizonytalanok, tanácstalanok.
Az alsóban eltöltött biztonságos 4 év után belecsöppentek az önállóság, a kemény teljesítmények és megfelelés világába.

Nem értik, miért alázzák meg csemetéjüket az egész osztály előtt.
Nem értik, hogy tanulási problémákkal küzdő gyermekük miért nem kap elegendő segítséget.
Nem értik, hogy a sokat tanuló gyermek miért kap rossz jegyet és miért nem motivált.

Ahogy telnek az órák, egyre jobban megnyugszunk. kicsit elsimulnak a dolgok.
Megnyugszunk, mert abban egyetértünk, hogy mi ismerjük a legjobban csemeténket, képességeivel és értékeivel együtt, és ez a legfontosabb.
Megnyugszunk, mert abban egyetértünk, hogy nem a jegy a fontos, hiszen sokszor nem a valóságot tükrözi.
Megnyugszunk, mert abban egyetértünk, hogy ha csemeténk letörve és megbántva ér haza a suliból, mi mindig ott vagyunk és mellette állunk.

Bizony, el kell néha engedni dolgokat, bár ebben az életkorban, korai kamaszkorban ez nem könnyű feladat.
Értjük mi, felnőtt fejjel, mit is akarhat a tanár, de csemeténk nem érti.
Értjük mi, felnőtt fejjel, hogy mindez a gyerekek érdekében történik, de a "különleges" módszereket ők nem tudják értékelni.

Ha most te is beléphetnél a Szülőkuckóba, kedves olvasóm, mi lenne, amit rögtön megkérdeznél?
Mi lenne, ami régóta motoszkál benned, és megosztanád a többiekkel?
Mi lenne az, ami most is bánt és keresed rá a választ?

Bárhol is vagy, alakítsátok meg a saját szülőkuckótokat, mert kell ez nekünk, csemetéink és a magunk érdekében. és élvezzétek az értékes pillanatokat!

Élményekben gazdag őszi szünetet mindenkinek!

Problémás vagy sem?

Sziasztok!

 Érdekes könyvre bukkantam a minap, megosztom veletek ezzel kapcsolatos élményeimet, érzéseimet, véleményemet ebben a bejegyzésben.

Ökördi Réka: Hatékonyan segíteni! című könyvéről van szó, mely elsősorban pedagógusoknak íródott, de mindenkinek segít, aki gyerekekkel tanul együtt.
Különböző tanulási problémák kezeléséhez ad tanácsokat felsős és középiskolás gyerekeknek.
A szerző kifejti, hogy olyan gyerekekről van szó, akiknek "nincs papírjuk" arról, hogy valamely területen problémájuk lenne, és életkorukból adódóan már nem is kapnak ilyet.
Mégis gondjuk támad az órán vagy az otthoni tanulás közben, mert vagy a diszlexiás (olvasási zavar), vagy a diszkalkuliás (számolási zavar), vagy a diszgráfiás (írás zavar) gyerekekhez közelít a problémájuk.

Sajnos a legtöbb esetben a külön órás iskolai fejlesztő foglalkozáson kívül nem kapnak több segítséget, pedig nekik pont arra lenne szükségük, hogy minden órán legyen valami mankó, történjen az ő esetükben másképp a feldolgozás, a feladatmegoldás, hiszen így tudnának boldogulni.

Lelkes pedagógusok, akik erre tényleg időt és energiát szánnak, átböngészve a könyvet, bizonyára segítenek, de talán nagyobb felelősség jut ismét a szülőre, aki megkeresi a megoldást, vagy ő maga segít, vagy talál valaki mást.

 Egy-két értékes gondolat a könyvből:

• " Ne ítéljünk soha elhamarkodottan! Nagyon sokszor előfordul, hogy a nagyszájú, elviselhetetlen diák nemtörődömsége, szemtelensége mögött tanulási zavarok húzódnak meg, amelyeket többek között ezzel a viselkedéssel kompenzál."
• " Mint ahogy az is gyakran előfordul, hogy a gyengébb teljesítményt nyújtó, csendben üldögélő, soha nem tanuló, bukdácsoló diáknak is hasonló gondjai vannak."
• Mindig legyen cél, ami a gyermeket motiválja! Konkrét, jól körülhatárolt célok kellenek! Lépésről lépésre haladva valósuljanak meg!
• "...amíg a diák nem talál kapcsolatot a jövőbeli tervei és az aktuális tanulási helyzet között, a fejlesztés, a segítés, a célzott feladatok nem hoznak eredményt, hiszen a fiatal erre nem lesz motivált.
• Soha nem fordulhat elő, hogy megszégyenítés tárgyává váljanak!

Egy-két praktikus tanács:

• Használjon a gyermek a tanulás során sok-sok képet, ábrát, grafikont!
• Jól érthető, tagolt vázlatból tanuljon, amit készítsen el ő, úgy ahogy neki használható, és annyi idő alatt, amennyi neki szükséges.
• Mondja fel a megtanult leckét a telefonjára, hallgassa többször vissza! Mókás és tanulságos is egyben!
• Sok-sok szemléltető anyagot használjon, amit megtapinthat, megfoghat (csontváz, domború térkép, anyagminták)
• Mindenképpen tanítsuk meg neki a gondolattérkép készítését!
• Segítsük őt memóriamankókkal! Használjuk a "kampózás"(memóriafogas)technikáját! "Rajzoltassuk" le vele a leckét!
• Új fogalmakhoz használjunk tanulókártyákat!
• Rövid lépésekre bontott utasításokat adjunk!
• Helyezzünk hangsúlyt a szókincsbővítésre, a szóbeli kifejezés fejlesztésére játékos gyakorlatokkal!
• Hagy döntse el ő, írott vagy nyomtatott betűkkel ír! ( a nyomtatott írást képként érzékeli az agyunk)
• Használja a számítógépet, sokszor nagy segítség! ( Quizlet)
• Használjon rövidítéseket!
• Matek feladatnál minden egyes műveleti lépésnél adjunk visszajelzést!
• Mondjon ki mindent hangosan a művelet végzése közben!

Ahány csemete, annyi eset, annyi módszer, annyi megoldás.

Válogassatok, próbálkozzatok, ha már egy-két módszer beválik, megérte a befektetett munkát!

Ha kedvetek van, olvassátok el a teljes könyvet, sok-sok további hasznos tanácsra bukkanhattok!

Próbálkozással teli szép napot mindenkinek!

Azt sem tudtam, hogy csináljam, inkább hozzá sem fogtam...

Újonnan induló tanulás módszertani kis csoportomban sokat  beszélgetek a gyerekekkel.
Kiderült, szeretnék, ha a suliban is beszélgetnének velük.
Kiderült, nem így képzelték el a világ megismerését.
Kiderült, több elmarasztalást kapnak, mint dicséretet, és ettől nem érzik olyan jól magukat.
Kiderült, hogy a sok házi feladat csak teher számukra, a jó tanulók percek alatt megcsinálják, a gyengébbek meg hozzá sem tudnak fogni.
Kiderült, nem értik, miért nem a suliban gyakorolnak többet.
Kiderült, fogalmuk sincs, hogyan kezdjenek hozzá a leckéhez, nekik csak azt mondták, tanulják meg otthon.

Vannak, akiknek zsigereikben van a helyesírás, a többiek szenvednek tőle.
Nem ismernek memóriatechnikákat, nem tudják, figyelmüket hogyan tartsák ébren, a nyelvi csalafintaságok távol állnak tőlük, szólást, közmondást alig ismernek, gondolataikat nehezen öntik mondatokba, szókincsük szegényes.

Pedig ők nem így akarták.
Minden csemete lelkes, mikor bekerül az első osztályba.
Azt mondták neki, itt sok-sok újdonság vár rá, kinyílik a világ.
Aztán szép lassan fogy a lelkesedés, nincs motiváció, nem tudnak megfelelni a hatalmas elvárásoknak.

Egy szerető családban, ahol érzelmi biztonságban cseperedhet a  gyermek, nem lehet baj - vallja Vekerdy tanár úr - és vallom én is.

De muszáj olyan megoldásokat és lehetőségeket keresnünk, ami oldja  a feszültséget.
Igen nekünk,  a gyerek érdekében és a gyerekkel együtt.

Hogy tényleg minden nap szánunk rá időt, meghallgatjuk élményeit és érzéseit, esetleg játszunk is valamit.

Hogy utánajárunk, mi könnyítheti a tanulást.

Hogy mi biztosan megdicsérjük őt.

Ma egy olyan praktikát osztok meg veletek, ami jelentősen megkönnyíti a tanulást, hozzászoktatja a gyereket a rendszeres munkához. Tudjátok, minden nap csak egy picit kell tennünk ahhoz, hogy előbbre jussunk.

Ötödik osztályban új tantárgy a történelem.
Valóságos mumussá tud válni, ha gyerek nem tudja, hogy fogjon hozzá.
Ha minden leckéhez készít egy gondolattérképet és vele párhuzamosan egy szójegyzéket, illetve kettéosztott naplót, nyert ügye van.
Kezdetben lelombozódik majd, hogy úristen, ez mennyi ideig tart, de ha belerázódik és rutint szerez, nagy segítség lesz számára. Nem görcsöl majd a témazáró előtt, megtanulja saját tevékenységét irányítani.

Élményekkel teli szép napot!

Emlékszem az első alkalomra...

Emlékszem az első szeptemberre, amikor tanítani kezdtem.
Az izgalomra, a kíváncsiságra, a megilletődött pillanatokra.
Egy Nógrád megyei kis faluban történt, évtizedekkel ezelőtt.
Terveztem, készültem, megvalósítottam.
És élveztem minden percet a csemetékkel.
Segítséget, tanácsot kaptam, de nem mondta meg senki helyettem, hogy legyen, miként csináljam.
Én döntöttem.
Lehetőséget, szabad utat kaptam, kipróbálhattam az általam fontosnak hitt dolgokat.

Aztán férjhez mentem, elköltöztünk, nagy fiam születése előtt egy évig még tanítottam.
Aztán évekig a családomnak, a gyerekeimnek éltem.
Ez lett a hivatásom.

Ahogy nőttek, cseperedtek, és már mindhárman velünk voltak, egyre jobban érdekelt, hogyan tudom előcsalogatni belőlük a legtöbbet, hogyan tudom képességeiket játékos hétköznapokkal csiszolni.
Bekerültek oviba, azután suliba, és láttam, hogyan hat rájuk a környezet, a társaik, az események és az őket körülvevő emberek.
Sok-sok életre szóló pozitív élmény mellett felbukkantak a nehézségek és a hiányosságok is.

Ekkor határoztam el, ezzel fogok foglalkozni.
Átadom mindazt a saját gyerekeimnek és persze másoknak is, amire az iskolában nem jut idő.
1. A játék felemelő érzését, ami nem csak szórakoztat, de a mai napig a legjobb fejlesztő is.
2. Trükköket, praktikákat, amik segítenek megtanulni tanulni.
3. Sok-sok együtt töltött beszélgetős percet-órát, amikor mindenki kiöntheti a szívét, elmesélheti sikereit és kudarcait, örömteli és mérges-szomorú élményeit.

Itt tartok hát ma, és nagyon élvezem.
Sajnos egyre több pedagógus ismerősömtől hallom, megváltoztak a dolgok, nem tehetik azt, amit szeretnének, s ha még össze is jönne, nincs idő, rengeteg a gyerek, az vész el, ami a legfontosabb lenne.
Boldog vagyok, hogy a gyerekek szívesen töltik velem az időt, és sok mindent hasznosítanak abból, amit együtt megvalósítottunk.

Ma olyan játékokat ajánlok nektek, amelyekben szóbeli kifejezőkészségünket csiszolva adhatjuk át gondolatainkat, érzéseinket.

• Egy perces beszédrögtönzés

Az iskolában alig van alkalom arra, hogy folyamatosan, legalább egy percig önállóan beszélj valamilyen témáról. Leggyakrabban feleléskor várják el tanáraid az összefüggő, értelmes beszédet, akkor azonban nagyon feleletszagú, visszamondás jellegű, úgynevezett papagáj-beszédek szoktak születni, amelyek az önálló véleményalkotásra nem adnak lehetőséget. Ez a játék jó alkalom a gyakorlásra, és megvan az az előnye, hogy nem kapsz jegyet kezdetben csodálkozni fogsz, milyen hosszú 1 perc, de lehet, hogy kevésnek fogod érezni, annai mondandód van. Ezek közt a témák közt remélem találsz olyat, amiről szívesen beszélsz.

Válassz egyet és indulhat az 1 perc!

• Ajándékkészítés, meglepetések
• Vihar
• Egy nyári este
• Süteménysütés
• Hogyan tanulok?
• Bemutatom a kutyámat
• Kedvenc együttesem
• A sportolás előnyei és hátrányai
• A rajzolás (tánc, zenélés, kézművesség, bármi más) öröme

• Kérdésfelvetés

Tedd próbára kérdező és problémafelvető képességedet! Néhány egyszerű, naponta észlelhető jelenség felsorolását olvashatod az alábbiakban. Válassz tetszés szerint kettőt közülük, és tégy fel velük kapcsolatban annyi kérdést írásban, amennyit csak tudsz! Figyelj arra, hogy kérdéseid ne legyenek egysíkúak, hanem több oldalról érintsék a problémát!

Legyen erre 5 perced! Felváltva írd a kérdéseket!

Ha beszervezed a barátodat, vagy a a szüleidet, utána lapot cserélhettek és válaszolhattok egymás kérdéseire!

KŐZET
ROHANÓ FELNŐTT

MOSOLY
AZ ÉJSZAKAI ÉGBOLT
BIBLIA
VITÁZÓ HÁZASPÁR
KOCKACUKOR
REPÜLŐGÉP A LEVEGŐBEN
VÉRZŐ SEB
12 ÉVES TORNÁSZLÁNY
HALÁL
EGY MARÉK FÖLD
SZERELEM
ROBOGÓ MENTŐAUTÓ
ZSIRÁF
HULLÁMZÓ TENGER
AZ ÍROTT BETŰ
ZENEKARI MŰ HANGZÁSA
ÜVEGPOHÁR
KÖRNYEZETSZENNYEZÉS

Élményekkel teli szép napot!