Élmény vagy pedagógia? Vagy a kettő együtt?

Nem voltunk sokan, de annál nagyobb élményben volt részünk az elmúlt pénteken.
Megismerkedtünk Balatoni József történelemtanárral, az ország Jocó bácsijával.
Mi szülők szájtátva hallgattuk sztorijait, elképzeléseit, hozzáállását a tanításhoz, gyerekekhez, iskolához.
Zseniális figura.
A maga egyszerűségében, szerethetőségében.
Miközben mesélt, azon gondolkodtam, biztos nem lehetnek fegyelmezési problémái, hiszen a csemeték élvezik az óra minden percét.
Persze szabályok vannak, mondta, viták is bőven, de ez így van jól, ez visz előbbre gyereket, pedagógust egyaránt.
Nagyon szimpatikus volt az a gondolat, hogy mindig tud tanulni ő is a gyerekektől, hogy tud bocsánatot kérni, ha hibázik, és hogy a tisztelet nem jár alanyi jogon, azt ki kell érdemelni.

Mi csak bólogattunk hevesen, néha meg is könnyeztük történeteit, s mindannyiunk nevében mondhatom, titkon abban reménykedünk, a mi csemetéinknek is legyen legalább egy "Jocóbája".
S most engedd meg, Kedves Olvasóm, hogy idézve az ő szavait, megosszak még veled néhány értékes és vicces szösszenetet.

• "Sokszor mindent bevetek annak érdekében, hogy izgalmas, érdekes legyen az óra és a lehető legkönnyebben elsajátítsák az előírt tudásanyagot. Ha kell, akkor az asztalokon lépkedve magyarázom, hogyan is képzelték el a lapos Földet régen. Máskor a tanári asztal mögé bújva dobálom őket, ösztönözve őket arra, hogy a padjaikból lövészárkot építsenek, és utána elemezni tudjuk, mik is az előnyei, hátrányai ennek. ...Ők segítenek nekem abban, hogy a játékos formában több legyet üssek egy csapásra: lexikális tudás mellett az életben elengedhetetlen kompetenciákat fejlesszem, és emellett még közösséget is építsek."

• " A humor egy központi eleme az életemnek, ezáltal az óráimnak is. Fontos, hogy a tananyagok jobb elsajátítása érdekében egy kicsit viccelődjünk, elejtsünk egy-egy vicces sztorit, megjegyzést vagy egy olyan történelmi infót, ami nem szerepel a tankönyvben, mégis fontos lehet. Szerintem humor nélkül az ember elszürkül."

• "Sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan is fordulhat elő egy tanórán, hogy a diák beszól a tanárnak. Hisz nekik padra tett kézzel, vigyázzban kell ülniük. Hát, pont ez nincs. Azt fontosnak tartom, hogy az órákon mindig olyan légkör legyen, amiben a gyerek és a pedagógus jól érzi magát. Nincs feszengés, feszélyezett viselkedés, kényszer. Azokkal a módszerekkel, eszközökkel, amiket használok, ezt viszonylag könnyen el lehet érni. Az óráimon akkor működnek a dolgok, ha zaj van beszélgetés. Hisz akkor dolgoznak igazán. Az élménypedagógiának, kooperatív pedagógiának pont az a lényege, hogy folytonos munkára vannak fogva."

S íme néhány vicces szösszenet:

"- XY miért nem jött?

 - Beteg.

 - Annyira beteg, mint én?

 - Miért a Tanár úr beteg?

 - Nem!

 - De! Csak Jocó bának olyan betegsége van, amit sosem lehet gyógyítani!"

"- Nem hiszem el, miért nem tudsz már lakatot tenni a szádra?

 - Mert nincs nálam lakat.

 - Végül is igazad van, miért kérdezek hülyeségeket?"

" - Jocó bácsi, neked van feleséged?

 - Még nincs!

 - Szerintem előbb le kell élni az életet, és csak utána érdemes nősülni!"

És az elengedhetetlen aranyköpések, melyekből sosem elég:

• "Róma alapítói: Rombusz és Rémbusz."
• "Ókori görög isten: Hermafrodité."
• "Széchenyi István egyik legfontosabb gyakorlati tevékenysége, hogy kiegyenesítette a Dunakanyart."
• "A passzív ellenállás más néven dühös pihenés."
• "A magyarok a honfoglalás után azért indultak el kalandozni, mert a feleségeik otthon már túl nyugodtak voltak..."

Ő hát Jocó bácsi, akit az őt ismerők szerint klónozni kellene.

Jobban megismerhetitek, ha elolvassátok könyvét, mely a mai bejegyzésemben nekem is forrásként szolgált.

Élményekkel teli szép napot!

Na végre..

Futótűzként terjed a hír, hogy új gimnázium van készülőben kicsiny városunkban.
Egy minden értelmében új suli.
Új alapok, új szemlélet, új irány.

Végre!
Az ötlet azonnal támogatásra lelt, mind a városvezetés, mind a szülők, mind a helyi vállalkozások részéről.
Ami engem szülőként és pedagógusként is megfogott, az a módszer, amire az egész oktató-nevelő munka épülne.

Az Életrevaló néven ismert folyamat, program alapja Stephen Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása című könyve.
Akkor mondjuk valakire, hogy „életrevaló”, ha a legkülönbözőbb élethelyzetekben is képes magát feltalálni, ezáltal boldogulni az életben – mert megvan benne a szükséges lényeglátás, józanság, egészséges meggyőződés, bátorság és lendület. További jellemzője, hogy kiválóan ismeri és alkalmazza a rendelkezésére álló erőforrásokat: a sajátjait és a kapcsolati körében lévőket egyaránt – anélkül, hogy kizsigerelné ezeket.

A könyv az önmagával és másokkal harmonikusan működő személyiség 7 szokását tárja fel.

Az első szakaszban az intraperszonális (az egyénben lévő), a másodikban az interperszonális (egyének közti) intelligencia fejlesztésére fókuszál.

Hosszú és részletes dolog ezt végig elemezni.

Ami engem megfogott, hogy csemetéinknek lehetősége adódhat:

1. dönteni és felelősséget vállalni
   
2. tervezni és jövőképet alkotni
3. idővel, figyelemmel és energiával gazdálkodni
4. társas kapcsolataiban a kölcsönös előnyökre törekedni
5. empatikusan és erőszakmentesen kommunikálni
6. problémát megoldani kreatívan, csoportban
7. s mindezek módszeres és következetes gyakorlata

Ha mindez beépülhet a mindennapjaikba, ha tanáraik, pedagógusaik is ebben a szellemben oktatják tantárgyaikat, megkaphatják az esélyt, hogy olyan fiatalokká váljanak, akiket a mai munkaerőpiac keresve kutat: 

magas szintű ismeretekkel, technológiai jártassággal, kiváló elemző-, kommunikációs és együttműködési készségekkel rendelkező, kezdeményező, kreatív és felelősséget vállalni tudó fiatalokat

Szülőként támogatva kíváncsi izgalommal várjuk, hogyan haladnak előre az események, s reméljük, mihamarabb életre kel nálunk is a "jövő iskolája".

"Akik már mélyen elgondolkodtak az emberiség kormányzásának művészetén, arra a meggyőződésre jutottak, hogy a birodalmak sorsa a fiatalok nevelésén múlik."  (Arisztotelész)

forrás: franklincovey.hu/életrevaló