Imádom Caramelt, a maga egyszerűségével, tiszta szívűségével, csodálatos hangjával.
Nekem már az is elég, ha elkezd "hümmögni", azonnal megindít az emberben valamit.
Kis koncert volt, egy Pest-megyei település művelődési házában.
Éppen emiatt egy közvetlen hangulatú, családias esemény részese lehettem.
Rendkívüli módon fogta meg közönségét "hősünk", sokat mesélt magáról, a múltjáról, a családjáról, a gyökereiről. Mindezt sok-sok poénnal, mégis tele érzelmekkel.
Elgondolkodtam a koncert után.
Itt van ez a remek fiatalember, sok ezren szeretik őt, mert ő egy szerethető ember.
Egyszerű, tiszta érzelmekkel, mesterkéltségnek még csak nyomát sem látjuk.
Tud és mer beszélni az érzéseiről, felvállalja mindazt, amin keresztülment.
Őszinte mosolya mögött semmi hátsó szándék.
Családjáról, barátairól elérzékenyülve mesél, látjuk, ők a legfontosabbak az életében.
Céltudatos, de ugyanakkor tele van alázattal.
Tudja mit minek köszönhet, tudja, a sok munka meghozza gyümölcsét.
S hogy miért írok most minderről?
Én őszintém szeretném, ha gyermekeimből is ilyen felnőtt válna.
Ha túl a családi köteléken, minden más közösségben is megkapnák azt, ami ehhez hozzásegíti őket.
Ha a suliban nem feltétlenül a folyamatos jó teljesítmény számítana csak, ha az ember kerülne előtérbe, és nem egy statisztikai adat. ha tanárnak, diáknak egyaránt esélye lenne arra, hogy igazán megismerjék egymást, egymás értékeit és erősségeit, mint ahogy mi most megismertük Caramelt röpke másfél óra alatt.
Ekkor talán több mosolygós csemetét és felnőttet látnánk, akik ki vannak békülve önmagukkal és a körülöttük lévő világgal.
Megindító zenével teli szép napot mindenkinek!
Egy személyes kedvencem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése