2017. május 18., csütörtök

Három, kettő, egy...vége. Vége?

Lassan május vége felé közeledünk, lehet számolni a napokat!
Most már az időjárás is végképp tudatja velünk, mindjárt itt a nyár!
Már a gondolatába is beleborzonganak a csemeték, hogy tényleg itt a tanév vége.
És valljuk be őszintén, bennünket szülőket, pedagógusokat is legalább ilyen jó érzéssel tölt el ez a felismerés.
Az utolsó nagy hajrá, szokták ilyenkor mondani tanárok, anyák-apák egyaránt.
Na, itt meg is állhatunk egy percre.
Adott egy gyermek, aki egész tanévben végezte a dolgát.
Vagy éppen nem végezte.
Letolta a 180 napot  valahogy (nagyjából ennyi szokott lenni).
Egy biztos. Az mindenképpen kiderült, hogyan is végezte ő a dolgát.
Ha ezt érdemjegyekben akarjuk meghatározni, az is megoldható.
Éppen ezek függvényében nem értem, miért most kell még mindenből témazárót írni, pánikszerűen feleltetni a jobb jegyért.
Úgy gondolom, egy tanítványait ismerő pedagógus számára nem május végén derül ki, mit is tud az a gyermek,milyen jegyet is kéne neki adni.

Elfáradtunk már mindnyájan.....
Elfáradt a gyermek, a pedagógus, a szülő.

Rendkívül szimpatikus írásra bukkantam a Szülő 2.0 oldalán, Év végi fáradtság címmel, maximálisan osztom az itt felbukkanó gondolatokat.
Miért kell a túlélésre játszani?
Miért ne lehetne ezt az egy hónapot is emlékezetessé, élvezetessé tenni.?
A bejegyzés szerzője szerint nézőpontváltás kérdése az egész, közös megoldásokat kell keresni.
Íme néhány értékes gondolat a cikkből:


  • Legfontosabb talán szembenézni, hogy sem mi, sem a gyerekeink, de a pedagógusok sem tökéletesek. Ez csak közhely, frázis, amit megvalósítani és őszintén megvalósítani a legkevésbé sem egyszerű. 
  • Beszélni arról, milyen nehézségeket hozott ez az év, miért fáradtak el a gyerekek, mi és a tanáraik. Kiülni a közeli játszótérre az osztállyal, próbálni feltölteni együtt a feltölthetetlent. Mindannyiunknak elengedni elvárásaink egy részét és megpróbálni elfelejteni sérelmeinket.
  • Az utolsó hónapra, nem mumusként, végső csapásként nézni, hanem úgy, hogy most indítjuk a nyarat, megint egy új időszámítás kezdődött, amiben végre többet lehetünk a szabadban, tovább van világos és benne van a levegőben a vakáció szele is. Először tudatosan nézőpontot váltani. Átrendezni mind gondolatainkat, mind érzelmeinket.
  • Lezárni ezt a tanévet. A május-június (és nem csak a bizonyítványosztás) nyugodtan szólhat a befejezésről. Annak áttekintéséről, amit az évben együtt létrehoztunk. Amiben változtunk, fejlődtünk, mint közösség. Amit megteremtettünk – legyen szó az osztályban megjelent új dekorációkról, az év során megtartott bemutatóinkról. Amit megtanultunk, amiben fejlődtünk. Gyerekek, tanárok, szülők.


  • A folyamatnak a formát az iskolában a pedagógus, otthon a szülő választhatja nem elfelejtkezve a kötelező, tantervben bevállalt lezárásokról, de nem is keresve már az új kihívásokat. Kevesebb elvárással. Például egy újabb év végi záróműsor vagy versmondógála gondolatának elengedésével.
  • Ráhangolódni a vakációra kíváncsi várakozással, nem gyötrelmes elviseléssel, kibírással. A szeptemberi beszámolók helyett már most beszélni nyári terveinkről, legyenek azok bármilyen aprók.
  • Izgalommal várni az utolsó hetek külsős programjait, a bemutatókat.
  • Foglalkozni a két hónapos elválással. Együtt kitalálni, hogyan tudjuk majd jövőre minél tovább megőrizni a vakáció emlékeit. (Legyen tanár, kisdiák vagy éppen szülő.) Megbeszélni, hogyan kell naplót írni vagy fotózni a nyarat, hogy minél több emlékünk maradjon a napsütésből, a szabadságból. Akár feladatlapokat vagy sablonokat tervezni, amiben ezt játékos formában is megtehetik a gyerekek.
  • Mesélni arról – szülőnek, pedagógusnak egyaránt – neki mik a tervei, vágyai, céljai a nyáron.
  • A tízből egy hónap a lezárás mellett a vakációtervezésről is szólhat.

  • Szülőként sem kell mást tenni, mint ugyanezt a ráhangolódást, nézőpontváltást megvalósítani. (Szülői feladatként is értelmezhető és persze a szülőséggel járó önfejlesztés egy lehetőségeként is ismét, de ezt rábízom az olvasóra.) Reggelente saját magunkat ráhangolni erre az új időszakra, a nyárra, a világosban ébredésre, a napsütés illatára az erkélyen. Így már könnyebb lesz reggel úgy ébreszteni, hogy mosolyogva azt kérdezzük: Mivel tudom a mai napodat még szebbé, vidámabbá tenni?
Napsütéses szép napot mindenkinek!